Visszatérek az aktuális időbe, 1969-be.
Elbúcsúztunk szeretett giminktől, a Radnótitól.
Szép évek voltak, elmúltak.
Az építőtáborban kaptam meg a hírt, felvettek az egyetemre! Mekkora öröm. Briginek, Icának is sikerült. negyedik tagja kis baráti körünknek sajnos nem örülhetett velünk. Őt politikai okokból mellőzték. De a következő évben ő is egyetemista lett.
Brigi és szerénységem kutatóbiológus, Ica a Jogi kar hallgatója lett. Boldogságunk határtalan. A következő 5 év alatt felnőtté válunk!
Sajnos, annak az embernek - kit a legjobban szerettem - nem mondhattam el. De leírom: Apu, diplomás lányod lesz!!!
Újabb második otthonom színhelye, az Ady téri egyetemi épület.
Remélem nem tünnek el a képek, melyeket nagy nehézségek árán találtam a Google-ban.
A nyár további része pillanatoknak tűnt. Strandoltunk, buliztunk, randiztunk.
Még a felvételi vizsgán felfigyeltünk egymásra egy már végzett, de az egyetem maradt fiatalemberrel. Randizni kezdtünk. Sok közös barátunk volt, buliztunk, szórakoztunk. Egyik ilyen alkalommal futottam össze egy sármos fiatalemberrel. Barna szemú, barna hajú, de igen jóvágású srác volt. Leningrádban tanult, látogatóban volt itthon. Megbeszéltük, levelezni fogunk. Váltottunk is pár érdekes, de személytelen levelet. Már a diplomadolgozatát készítette, februárban készült végleg haza mint gépészmérnök.
Szeptemberben beindult az egyetem. Az első napot soha nem feledtem. Annyi terv, lehetőség, szerelem, tanulás, munka! És mind rám vár! Indulás!