Befutott a hír, Apa gyógyszere itt van Magyarországon, holnap megy is érte. No nem a saját kocsinkkal, az a halálán van. De a lényeg, hamarosan folytatódik a kezelése.
Én viszont totál ki vagyok. Régóta esedékes volt az egyik rossz helyre ültetett fánk kivágása, vasárnap nagy rössel neki is estünk. Aztán beütött a baj. Már nem is számolom hányadik. Valamit nagyon elcsesztünk, és a láncfűrész vagy a huppanó ág – igazából mindegy melyik - majdnem levágta a jobb kezem felső újpercét. Kb. 40% az esélye, hogy megmarad. Megműtöttek, beraktak egy merevítő fémet az ujjamba és semmit, de semmit nem tudok csinálni. Két perc írás után ordítani tudnék. Fáj, lüktet, ….! Ja és minden nap kötözésre kell mennem.
És a lányék is bejelentkeztek 19.-re, aminek nagyon örültünk, bár mostanra ez az öröm alaposan megcsappant.
A számlálóbizottsági tagságomat már lemondtam, hiszen ekkora bubával sem írni sem lapokat számolni nem tudok.
Az egyesületi tevékenységemet szintén minimálisra kell szorítanom, semmi állatbefogadás, semmi adminisztráció, örülök ha élek.
Új blogbejegyzsé? Eddig se nagyon ment, de ilyen kézzel végképp lehetetlen.
A nagytakarítást is a lányomék hazajöttéhez terveztem, most az is ugrott.
Nem tudok egyedül tisztálkodni, öltözködni, semmi nem megy, csak apa segítségével.
És hogy mi jön ezután? Azt én nem tudhatom, de meglepődni már semmin nem fogok.