Gondolatban átfutottam eddigi bejegyzéseimet. Eredeti célomat kik olvastak, ismerik, édesapám korai halálának feldolgozása végül sikerült. Ma már csak a szépre emlékezem, és ha hiszek a túlvilág létezésében, azért teszem, hogy megint találkozhassak azzal az emberrel, kinek az életénél is fontosabb voltam.
Sajnos unokám megszületése a blog vonulatát alaposan megváltoztatta, elkapkodtam életem második felét, gondolván unokámnak szentelem a későbbieket. Sajnos nem jött be. Bár unokám februárban már betöltötte az első évét, egyre kevesebbet tudok róla. Lányomat leköti az anyaság, a külföldi családi élet és orvosi munkája. Egyre kevesebbet beszélünk, szinte már semmit nem tudok róluk.
Unokám megszületése után röviddel csapott be hozzánk a ménkű, férjem félelmetes betegsége formájában. Innen megint részletesebben írtam, de ez meg átalakult egy ördögi körré. Diagnózis, műtét, kezelések és ellenőrzések. Majd kezelés - ellenőrzés, és ebből alakult a kör mely ki tudja meddig fog tartani. Pontosabban tudom, de ennek leírása még most is soknak számít. Egy hírtelen kirobbanó, borzalmas, gyors vég.
Addig kezelés ellenőrzés, kezelés ellenőrzés, és minden ellenőrzés, mely legyen biopszia, citológia végeredményét nagyon sokára tudjuk meg. És addig rettegünk. Én legalábbis nagyon.
Ez a blog pedig átment ennek a rettegésnek a bemutatásába, szemléltetésébe. Igazából még jómagam is nehezen olvasom vissza írásaimat.
Egyetlen jó hírrel szolgálhatok, végre itthon is kapható a vakcina, adagonként 300 Ft-ért. Ha ezt visszaszámolom alig hatezer forint, míg lányom több, mint 700ezer Ft-ot fizetett értük ki. De megérte, apának állapota kielégítő.
Úgy döntöttem, befejezem. Gondolom senki nem akarja nyavalygásaimat olvasni, melyek sajnos nem változnak, minden ellenőrzés eredményét ugyanolyan kínnal várom, mint a legelsőét.
Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem írok bejegyzést, de folyamatosan biztosan nem. Vannak másik blogjaim, ott tervezek némi mozgást, de itt búcsúzom. Köszönöm mindazoknak, kik mellettem voltak, hogy itt „álltak” mellettem, segítettek bajaim elviselésében. Mindig hálás leszek érte.